Sok mindenre szükségünk van.. Vízre, élelemre, tetőre a fejünk felett, pénzre. De vajon elegendő-e ez a boldogságunkoz, a testi-lelki egészségünkhöz ? Sokan vannak, akik lélekben szegények… Minden erejükkel azon vannak, hogy élményeket vadásszanak. De érdekes módon ezek az élmények igazából külsőségek, épp ezért el is illannak. Így válnak sokan élményfüggővé, akik sosem az “itt és most”-ban vannak, mindig többet, jobbat (?!), drágábbat vadásznak.
Míg a lelki örömök hosszan tartanak, óvják a lelki és ezáltal testi egészségünket. Vajon ki az, aki átölel egy rossz nap után? Ki az, kinek mosoly elfeledteti veled, miért is voltál haragos? Ki az, aki átölel, és azt mondja, minden rendben lesz, és te elhiszed?
Egy szeretett személy érintése felbecsülhetetlen élmény, és ajándék. Aki megtapasztalta már a feltétel nélküli elfogadást, és feltétel nélküli szeretet adást (Rogers, lelkész, pszichológus), azt tudja miről van szó. Nem szabad lebecsülni erejét, bár tudjuk, hogy a mai modern anyagias világ nem ezt az értéket képviseli. A gyengédséget, érzelmességet azonosítja a gyengeséggel. De a kettő közel sem ugyanaz…
“Nekem az érintés a fontos. Amikor megfogom a másik kezét, tenyerembe zárom, és érzem az erei lüktetését, a szívverését, a teste melegét. Az érintés elég, hogy érezzem a másik szerelmét. Az érintéssel a lélegzésünk is közössé válik. Minden érzés ebben az érintésben egyesül.” J. J. Salter
“Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet. Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.” Adam J. Jackson
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: