Egy újabb vers – az egyik kedvencem – Fabók Endre tollából Felismerés címmel. A költő megragadja, hogy a szerelemben – de minden más kapcsolatban – óvatosan tárjuk fel a szívünk. S ha valaki szeretettel, tisztelettel, bizalommal kiérdemelte, akkor nem lesznek előtte titkaink, meztelen lesz lelkünk. Bár a vers inkább az egyik ember szerelemi alázatáról szól, remélem és remélhetjük, hogy ugyanilyen szívből jövő, tiszta, igaz választ kap a szív, ha kitárja kapuit.
“Lassan lehántom magamról
csöndes dolgaim,
s apránként eléd teszem őket.
Túl nagy, s túl mély
titok vagyok magamnak is ahhoz,
hogy még előtted is az legyek.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: